Amikor az átkosban a képernyőn buszvezető-szandálos keletnémet énekesek tűntek fel, szerencsés esetben pedig maga Karel Gott, a testvéri csehszlovákok villanyszerelőből lett nemzeti kincse, akit Prága Hangjaként aposztrofáltak a lelkes szomszédok, nos akkor mindenki tudta, hogy valami nagy dolog történt a világban. A Híradó csúszott, mert szerkesztői éppen lázas igyekezettel próbálták összerakni az esti híreket úgy, hogy ez ne zavarja meg túlságosan a zembereket, teszem azt, leolvadt egy reaktor a szintén baráti Szovjetunióban, de ez minket nem érint, továbbra is héthúsz a kenyér.

Az RTL Klub az év első napjára időzítette Rajtunk a sor! című műsorát, amivel Magyarország EU-elnökségét akarta köszönteni, gondolom, stílusosan, frappánsan, ne adj isten, viccesen. Ehelyett kaptunk a tévézés legsötétebb korszakára hajazó giccses revüműsort, amiben a csatorna saját sztárjai és ki tudja milyen elv alapján összeválogatott fellépői tátogtak az erősítőkbe még véletlenül sem bedugott hangszerekkel bohóckodva, és igen, elhangzott Varga Miklós ezerszer is elátkozott Európa című opusa is, amihez az RTL narancsszínbe öltöztette a stúdiót.

A részben állami támogatással dolgozó készítők nem nagyon tudták belőni a műsor célközönségét, mert ha ez a nyolcvanas évekből visszamaradt giccsparádé nekünk, magyaroknak szólt, akkor köszönjük, de mi már azzal régen tisztában vagyunk, amit itt a fejünkbe próbáltak beleverni egy Népszava-kalapáccsal, azaz a híres magyarokkal és találmányainkkal, akikről a zenés-táncos produkciók közé bevágott, egyébként iszonyú aranyos kisgyerekek tájékoztattak minket. A revü képi világa egy elcseszett sci-fi-re emlékeztetett, amin csak erősített az X-faktorból visszamaradt díszlet, és nem javított rajta a kimenős csepeli takarítőnőnek öltöztetett Lilu, aki ugyan a felvezető Való Világban még azt kamuzta, hogy élőben nyomja a műsort, de erről természetesen szó sem volt.

Ha mindezt Európának szánta a piacvezető kereskedelmi tévé, akkor nagyobb bakot lőtt, mint az Ice-T-t betiltani igyekvő médiahatóság, hiszen a műsorból nagyjából annyi jön le, hogy a magyarok megragadtak a nyolcvanas években, továbbra is isznak, mint a gödény, humortalan fajankók, akik még egy tisztességes slágert sem tudnak összehozni. Egyik fellépő sem tudott a vidéki kultúrházak tehetségkutatóinak színvonala fölé emelkedni, bár annyira nem is próbálták - Tabáni István olyan világfájdalommal az arcán énekelte az Európát, hogy rendesen megsajnáltam, a Boogie Mama nevű zenekar pedig csak azért nem kapta meg a legkínosabb fellépőnek járó képzeletbeli koronát, mert a modern magyar popzene két legnagyobb tévedése, a Magna Cum Laude és a Black II Black is fellépett a műsorban, nem viccelünk.

Esküszöm, jobban jártunk volna, ha a csirkejelmezbe öltözött Soerii és Poolek bohóckodott volna másfél órán keresztül a színpadon, ők legalább tényleg viccesek, és eszük ágában nem lett volna a gulyásos-pálinkás parasztromantikát erőltetni. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium mondjuk minden bizonnyal megvétózta volna ezt a verziót, és akkor az RTL sem járt volna jól ezzel a másfél órával, amit ugye közszolgálati feladatnak tudnak elszámolni. A kérdés csak az, hogy ha már mindenképpen meg kellett emlékezni az EU-elnökségről, akkor azt miért nem a köztévé tette, hiszen ez aztán tényleg az ő profiljukba vágna.

Fotó: rtlklub/Bársony Bence